Az úgy volt, hogy akkor még nem laktam itt, minden hétvégén ingáztam, plusz az otthoni otthon – munkahely között is naponta két és fél órát tömegközlekedtem. Miután gyorsan olvasok, a túlélőkészlet része volt minimum egy, de inkább két könyv minden nap. (Karizmatikusan biztos jót tett.) Ezt meg nem szerette látni a kedves, és mivel volt neki egy azelőtt két évvel szintén karácsonyra kapott Sony könyvolvasója, amit még soha nem használt, nekem akarta adni. Aztán kiegyeztünk abban, hogy a tulajdonjoga fenntartásával használatba veszem :)

Azonnal elhurcolt az elektronikai áruházba, hogy vegyünk hozzá tokot. Itt ehhez a cucchoz egyáltalán nem árultak, kindlihez való volt egy pár. Na jó, otthon hétfőn bementem a mamutba, ott persze volt nyolcféle. Iszonyú ocsmányak, és a legolcsóbb ötezer forint. Hirtelen felindulásból vettem fél méter cuki pöttyös kartonanyagot, egy mágneszárat meg turkáltam egy steppelt bélésű bébioverállt, gugliztam húsz percet, mértem, vágtam, varrtam. (Inspiráció innen.) Ilyen lett:

Van egy kis zsebe, amiben elfér az adatkábel és a tapizótoll. (Meg a mikro-usb adapter, meg összesen 46 gigányi adathordozó eszköz, ez véletlen, csak úgy felhalmozódott az idők során…)

Ágyban olvasni is sokkal kényelmesebb, mint igazi, lapozós könyvet. Kádban még nem mertem kipróbálni.